A Maros megyei tanfelügyelőség kész új magyar kilencedik osztályok létrehozására is, ha a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége időben megindokolja, hogy szükség van azokra – jelentette ki Matei Dumitru megyei főtanfelügyelő azon a megbeszélésen, amelyet a beiskolázási terv körül kialakult múlt évi botrány megelőzése érdekében szerveztek. A rendezvényen a magyar tannyelvű közép- és általános iskolák, valamint a magyar tagozattal működő tanintézetek igazgatói és aligazgatói vettek részt. Horváth Gabriella, az RMPSZ megyei szervezetének elnöke beszámolt arról, hogy az elmúlt évben a magyar tagozaton végzett és a számítógépes elosztáson részt vett 1508 diák közül 199-en román tannyelvű osztályokban tanulnak tovább. Egyrészt anyagi meggondolásból választották a lakhelyükhöz legközelebb álló román iskolát, másrészt pedig olyan szakokra jelentkeztek, amelyekből nem működnek magyar tannyelvű osztályok a megyében. Ezért új szakok, új osztályok létrehozása szükséges, hogy mindenkinek esélye legyen az anyanyelven történő továbbtanulásra. Dumitru főtanfelügyelő figyelmeztette az igazgatókat, hogy a kis létszámú I-VIII. osztályokat nem lehet fenntartani, s meg kell szervezni, hogy egyik községközpontból a másikba szállítsák az iskolásokat. A főtanfelügyelővel Péter Mária aligazgatónő szállt vitába, aki szerint az osztályok számának a csökkentését csak fokozatosan, az első osztályoktól kezdve lehetne elkezdeni, ellenkező esetben a gyermekek érdekeit veszik semmibe, akik ott kezdték el tanulmányaikat, és sok munkát szenteltek a választott szak elsajátítására. Szó volt az Ádámos községhez tartozó iskolák ügyéről, ahol az igazgatónő a tanfelügyelőségen tett ígérete ellenére úgy oldotta meg a tanügyi állások számának a csökkentését, hogy megnyomorította a magyar tagozatot. /(bodolai): Kérések és ígéretek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./
2009. december 19.
November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
